Számos játékelmélet látott napvilágot, amelyek aszerint csoportosíthatók, hogy a játékot milyen tevékenységként, jelenségként értelmezték.

A 19. század végétől kezdtek el foglalkozni a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői a játék mibenlétével. Kutatók egész sora tett kísérletet arra, hogy magyarázatot találjon a játékkal kapcsolatos alapvető kérdésekre: mi a játék lényege, célja, értelme, melyek a játék indító okai, motiváló tényezői, hogyan keletkezett és fejlődött a játék, és mi a játék pedagógiai szerepe. E kutatások eredményeképpen születtek a különféle játékelméletek.

Mi a kisgyermek joga? Mi a kisgyermek szociális életérzése? Miben él a gyermek „másokra nézve”? Mi a gyermek kollektív életmegnyilvánulásainak természetes kerete? – kérdezi Karácsony Sándor, majd meg is adja a választ: a játék. A játék a kisgyermek kollektív életmegnyilvánulásainak kerete. Az a kisgyermek él jogaiba beleágyazottan, akinek a játék megadatott. És az a gyermek van lelke mélyén kisemmizve, akinek nem adatott meg a játék. Természetesen nemcsak a játék az egyik társaslelki jelenség kis életének megnyilvánulásai közben. Természetesen van művészete, nyelve, társadalma, sőt vallása, de ezek mind játékosak.

Karácsony Sándor pedagógiai munkássága során tudatosult az az alapvető felismerés, hogy a 20. század a „társ”, a „másik ember” felfedezésének a kora, művészetben, tudományban, társadalomban egyaránt. Felfedezése alapvetően változtatta meg pedagógiai gondolkodását, melyben követendő mintát adott az utókor számára.

Az ókori Izraelben, mint általában a többi ókori népeknél - a mai értelemben vett – szabadidejük nem volt az embereknek. Mégis felfedezhetők a játékok, a játékokról szóló leírások a Szentírásban. Erről szeretnék egy rövid összefoglalást adni.

2008- ban jelent meg a JÁTÉK ÉS HITOKTATÁS c. kis könyvem a Református Pedagógiai Intézet kiadásában. A játéknak minden formája, amelyet kapcsolni lehet a hitoktatáshoz közel áll a szívemhez. Bár az elmúlt évek alatt más témával foglalkoztam, az Új Református- Hit és Erkölcstan Kerettanterv előtérbe helyezte az élménypedagógiát, azaz a játékot. Ebben a tanévben az 5. évfolyamon vagyok érintett az új tanterv bevezetésében, ezért újra a játékok világában kezdtem keresgélni, hogy a történetekhez, az ajánlott játékokon, ötleten kívül újakat is keressek, és ezzel bővítsem a játékgyűjteményemet.

A könyvből kimaradt néhány fejezetet szeretném most közzé tenni. A szerkesztő úgy gondolta, hogy a könyv fő vonulatába ezek a témák nem tartoznak bele. Ha lesz is valaha folytatása a könyvnek, akkor sem az elméleti vonalat, hanem a gyakorlati megvalósításokat szeretném erősíteni, azaz konkrét történethez, konkrét játékleírásokat szeretnék adni.