14. Egészítsd ki az alábbi szövegeket!

14. 1.Szülők. Ifjúkor

14.1.Származása

A Luther név összefügga Lydewig, Lyder, Lydegarius, Lythringenek nevével, akik egykor Rómát feldúlták.

A családi név korábban_______ volt, ebből képezték ellenségeim a Lutter-t s Luther-t. Lyderben szászos y van s azt jelenti: Lauter (tiszta). Nagyatyámat__________ hívták, atyámat____________. Az Eisenach melletti_________ faluból származott.

Falusi ember fia vagyok. Ősatyám, nagyatyám és édesatyám igazi __________voltak. Atyám azt mondta rólam, hogy________ leszek, talán bíró, vagy ami faluhelyen gyakoribb, elöljáró leszek szolgatársaim felett.

György szász herceg, egyik elkeseredett__________, származásommal kapcsolatosan gyalázkodásokkal illetett engem. Nyíltan vallom, hogy az ________melletti Möhrába való parasztember fia vagyok.

Lyder, Luther Henrinek, Luther Jánosnak, Möhra, póremberek ,vezető,ellenségem,Eisenach

14.2.Szülők

Möhrából atyám feleségestül, gyermekestől, _________ költözött, ahol bányász lett.

Atyám átlátott a szerzetesek ravaszságán. Első________ napján (1507. május 1.) így szólt az ebédnél: _________________________________________________________________(II. Móz. 20, 12.) Ugyanis nem akarta, hogy___________ vonuljak. Viszont örült, mikor elhagytam azt.

Amint egyszer Mansfeldben súlyos beteg volt és a pap arra akarta rávenni, hogy hagyományozzon valamit a papságnak, egyszerű szívvel azt felelte: nekem sok gyermekem van, azokra hagyok mindent. Ők jobban rászorulnak.

Ha szükségesnek látta tudott bőkezű lenni. Első misém alkalmával ______forintotküldött a konyha számára és maga is_______ emberrel jött, akikről ő gondoskodott.

Ezt azonban csak hosszú esztendők kemény munkája után tehette meg. Atyám fiatal korában szegény vájár (bányász) volt.___________a hátán hordta haza a fát, melyre gyermekségünk idején szükség volt. Keserves munkában töltötték életüket, amit ma már nem tenne meg a világ. Nagy __________ neveltek engem szüleim s szinte bátortalanná tettek. Édesanyám egyszer egyetlen _____ miatt véresre vert. Ezzel a kíméletlen fegyelmezéssel végül is a ________________ űztek. Igaz, hogy ők ezt szívbeli jó szándékkal tették, én azonban így félénkké lettem. Nem tudták helyesen mérlegelni, hogy az ember veleszületett hajlamain a javításokat milyen eszközökkel vigyék véghez. Úgy kell büntetni, hogy alma is legyen a vessző mellett.

Hálát adok Istennek, hogy édesatyám _____________ halt meg. Kevéssel elhalálozása előtt vigasztaló levelet írtam neki, melyet a lelkész a haldokló előtt felolvasott. Arra a kérdésre, hogy hiszi-e azt, amit hallott, ezt felelte: "Ha nem hinném, gonosz volnék." Édesapám 1530. május 29-én halt meg. Édesanyám pedig 1531. május 30-án költözött el az élők közül.

Testvéreim és rokonaim ____________ bántak velem, amikor atyai örökségünk szétosztására került a sor. Mit fognak majd gyermekeimmel szemben elkövetni halálom után?! Háromszáz forintnyi ___________ tartsák meg az ördögök nevében. Isten nekem többet ád ennél. Évi bevételem több, mint örökségem összege. Isten, aki engem, az ő szolgáját szeret, ezután is jól fog tartani. Ezt már eddig is bebizonyította rajtam. Istenemre bízom gyermekeimet, Ő legyen atyjuk. Ő legyen legnagyobb kincsük. __________ rokonaim gyermekeit azonban___________, elhunyt szüléimet tisztelem bennük és az ő akaratukat teljesítem ezzel. Aki istenfélő akar lenni, ne fukarkodjék a jó ______________ s ha valami hálát kap, tekintse külön nyereségnek.

Mansfeld ,misém, Nem tudjátok-e, hogy meg van írva: Tiszteld atyádat és anyádat?", kolostorba, húsz, húsz, édesanyám, szigorúsággal, dió, szerzetesrendbe, boldogan, igazságtalanul,örökségemet, hálátlan, nevelem, cselekedetek,

1.3. Gyermekkor, iskolák

Én, Luther Márton ______________ Eislebenben. Itt is kereszteltek meg, a Szent Péter templomban. Gyermekkoromtól fogva úgy szoktattak, hogy el kellett sápadnom és meg kellett rémülnöm, ha Krisztus nevét hallottam. Mert engem csak arra tanítottak, hogy őt szigorú és haragos bírónak tartsam.

______________ nevelkedtem, s itt kezdtem iskolába járni.

Eszembe jut, mi történt velem egyszer gyermekkoromban. Én és még egy fiú ________idején szokás szerint énekeltünk az ajtók előtt és __________ gyűjtöttünk. Egy polgár tréfából ránk ordított: "Mit csináltok, ti rosszcsontok!? Hej azt'a erre-arra!..." És felénk rohant két szál kolbásszal, hogy nekünk adja. Társam és én azonban megijedtünk a kiáltástól és elszaladtunk a ________ ember elől, aki tulajdonképpen nem rosszat, hanem jót akart velünk tenni. S meg akarván mutatni, hogy ő jó ember, utánunk kiáltott és szép szóval hívogatott, míg végül visszatértünk és a kolbászt elfogadtuk tőle. Ugyanígy viselkedünk a mi jó Istenünkkel szemben is, "aki az ő fiát sem kímélte, hanem odaadta őt értünk s vele együtt mindent nekünk ajándékozott." (Róm. 8,32.) Mégis menekülünk előle és azt gondoljuk, hogy ő nem kegyelmes Istenünk, hanem szigorú bíránk. Pedig bizonyos, hogy Isten sokkal jóságosabb hozzám és szívesebben beszél velem, mint Katám, a feleségem. Sem Katám, sem én, gyermekünk szemét akarattal ki nem szúrnók és nem vágnók le a fejét. Isten még kevésbé. Az ő szíve a benne hívők iránt sokkal jóságosabb és kedvesebb, mint a szülők szíve gyermekük iránt. Ezt Isten maga is mondja Esaiás próféta könyvének 49. fejezetében (15. v.): "Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön meg fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem."

1497-ben a _________ iskolába küldtek, ahol _______évig maradtam. Utána ______ esztendeig voltam Eisenachban.

Amikor tizennégy éves koromban Magdeburgban jártam iskolába, saját szememmel láttam egy _________________, aki a mezítlábas szerzetesek csuklyájában járt a széles utcán kenyér után és cipelte a zsákot, mint a csacsi, úgyhogy majd a földig görnyedt alatta.

1483-ban születtem, Mansfeldben, farsang, kolbászt, jámbor, magdeburgi, egy, négy, anhalti herceget,

1.4. Az iskolákról, a nevelésről

___________ között bizony voltak durva emberek is. Helytelen dolog, ha a gyermeket olyan szigorúan __________ , hogy szüleire megharagszik, vagy ha a tanuló a tanítónak emiatt ellenségévé lesz. Mert sok ügyetlen tanító tönkreteszi a gyermek finom lelkületét dörgéseivel, viharzásaival, ütlegeléseivel és verekedésével. Úgy bánnak a gyermekkel, mint a_________, vagy a hóhér a rablóval. A gyermekeket meg kell büntetni, de ugyanakkor _______ is kell őket. Amint Pál apostol is mondja a kolossebeliekhez írt levele III. részében (21. v.): "Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek." Valamint az efezusbeliekhez írt levele VI. részében (4. v.): "Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint."

Ha a nevelő zsarnok, a _______________ csüggedtekké, vagy kétségbeesettekké teszi. A gyermeknek azt kell látnia, hogy szeretnénk, ha jó lenne. Salamon is ezt mondja (Példab. 19,18): "Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle, de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod." … Egyszer én is egyetlen délelőtt _______________ kaptam ki az iskolában egészen ártatlanul.

tanítóim, büntetik,börtönőr, szeretni, gyerekeket, tizenötször

1.5. Eisenach

Ellenségeim azt híresztelték rólam, hogy ___________ származom. Holott Eisenachban lakik majdnem egész_________. Ők engem igen jól ismernek és ma is, becsülnek, hiszen négy esztendeig képeztem itt magam a tudományokban. Egyetlen város sem _______engem jobban. S valószínű, hogy egyikük sem lett volna olyan ostoba, (…) hogy édesatyám és édesanyám cseh származásúak és másfajtájúak, mint a többi itt született ember.

A fiúgyermek meg tud élni, bármely vidékre kerüljön is, ha akar dolgozni. Azért ne_______ meg azokat a fiúkat, akik az ajtók előtt "Isten nevében kenyeret" kérnek és __________a kenyérért... Én is voltam ilyen____________ és a házak kapui előtt gyűjtöttem a kenyeret, különösen Eisenachban, az én __________városomban. Igaz, később édesatyám az erfurti egyetemen teljes hűséggel és szeretettel _____________ rólam és verejtékes, keserves munkájával odasegített engem, ahová jutottam. Mégis, voltam én koldusdiák is.

Később Eisenachban egy Schalbe Henrik nevű polgárnak a házához kerültem, akinek a ______ kellett iskolába vezetnem. 1498-ban pedig egy előkelő, vallásos ___________ kaptam szállást, aki áhítatos éneklésemért és imádkozásomért igen megkedvelt. Ez ________________ asszony volt.

Az eisenachi _________-iskolának, ahova én is jártam, Trebonius János volt a________. Tekintélyes, tudós ember, akinek tehetségét dicsérettel kell említenem. Valahányszor bejött a tanterembe, ahol tanulói ültek, mindig levette fejéről ___________s csak akkor tette föl ismét, amikor székébe leült, ahonnan előadásait tartotta. Ezt munkatársainak is meg kellett tenniök az iskolában, és ha valamelyik elfelejtette fövegét idejében levenni, komolyan a lelkére beszélt. Mert sokan ülnek itt - monda - e fiatal tanulók között, akiknek egyikét Isten köztiszteletben álló________________, a másikat kancellárrá, tudós doktorrá, vagy uralkodóvá teheti, jóllehet erről még most nem tudtok. Előttük ___________ kell tanúsítanotok.

Ennek az iskolának egy másik tanítója, akinek sokat köszönhetek, Guldennapf Wigand volt.

Eisenachban a Domonkos-rend kolostorában volt egy____________________ .

A szobor azonban belül ______ volt s csuklókkal és zsinórokkal volt fölszerelve.

"huszita eretnekektől", rokonságom, ismer, vessed, énekelnek, koldusdiák, kedves, gondoskodott,fiát, asszonynál, Kotta Orsolya ,György, rektora, tudósi fövegét, polgármesterré, tiszteletet,csodatévő szobor, üres,