3. Első évek a kolostorban

3.1. Szerzetesekről

1505-ben magisteri fokozatot nyertem és még ebben az évben léptem________________.

A prédikáló barátok jó szerzetesek voltak, igen képzettek és felfuvalkodottak. A szürke és mezítlábas barátok azonban babonásak és tanulatlanok voltak. Nem kellett nekik a tudás, nem is akartak tanulni, sőt megvetették a tanult embert. Hasonlók voltak az én kolostori társaim is. Ezek nehezteltek rám azért, mert tanulok s ezt mondták: "Sic tibi, sic mihi, sackum per nackum!" (Te is, mint én, akaszd nyakadba a koldustarisznyát!) Hajlíthatatlan merevséggel kellett ______________ betartani és aszerint élni. Nem tudnak azokról az intézményekről sem, melyeket Isten rendelt el: a_______ sokasít és táplál, a világi rend véd és oltalmaz, a lelkészi, vagy _________ rend tanít és oktat. De erről a barátok mit sem tudnak.

Szerzetességükre igen büszkék voltak. Egyszer Arnstadtban voltam a mezítlábasok kolostorában. Az asztalfőn D. Kühne Henrik ült - egy mezítlábas, akit ők egészen kivételes embernek tartottak - és magasztalta előttünk, hogy milyen felséges dolog a szerzetesség s hogy ez minden más életforma felett áll. …hogyha visszatér és ismét szerzetes szándékozik lenni, ezáltal újból olyan ___________ lesz, mintha a keresztségtől jönne. Ezt megismételheti valahányszor csak akarja, - mindannyiszor új ___________ és ártatlanságot nyer.  Az bizonyos, hogy jámbor szerzetes voltam és a szerzetesi szabályokat olyan _____________ tartottam meg, hogy elmondhatom: Ha valaha is egy szerzetes a __________ jutott szerzetesi élete által, akkor én bizonyosan a__________ jutottam volna. Mert ha tovább tartott volna, halálra gyötörtem volna magamat a __________________, imádkozással, olvasással és egyéb munkával.

Amikor szerzetbe léptem és mindent elhagytam, kétségbeesve önmagam felől, a ___________ óhajtottam.. Itt a szerzetesek egy vörös bőrbe kötött _________ adtak a kezembe. Hamarosan annyira otthonossá lettem benne, hogy tudtam lapról lapra hol mi van. Dr. Usingen, egy ágostonos barát, aki nekem __________ volt az erfurti kolostorban, amikor látta, hogy a __________ mennyire szeretem, és milyen szívesen olvasom Isten szent igéjét, egyszer így szólt hozzám: "Ejnye, ejnye ________ testvér, hát mi a csuda az a__________ ? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már __________ a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden _________ a Biblia idéz elő!"

1507. május 2-án tartottam első_________. Az első misét nagyon értékelték és sok pénzt hozott. Ilyenkor a kánoni órákat fáklyafénynél töltötték. Ekkor a kedves fiatal úrnak az édesanyjával, - ha még életben volt - táncolnia kellett, hogy még a nézők is megálltak és sírtak örömükben.

Azt hittem, elfutok az ________ elől és így szóltam a rendfőnökömhöz: "Prior úr, félek, el kell futnom az ___________ !" Erre ő korholt: "Csak rajta! Tovább, tovább!" Ennyire megijedtem e ________ (mise szövegétől). Megéreztem, hogy itt valami nincs rendben. Abban az időben aki el akarta volna venni tőlem a_________, azzal keményen szembeszálltam volna, mert én azt teljes szívemből imádtam..

kolostorba, szabályaikat, család, egyházi, tisztává, keresztséget, szigorúan, mennybe, mennybe, virrasztással, Szentírást, Bibliát, tanárom, Bibliát, Márton, Biblia, kiszívták, lázadást, misémet, oltár, oltártól, szavaktól, misét

3.2. Imádságokról

Sokat gyötörtek minket a _________ különösen pedig a keresztekkel. Valóságos bálványozók voltunk. Egyszer az egyik _______ így szólt: Ha én volnék az Úr Isten, bizony nem _____________ meg ezt a sok ________ minden baráttól. Az igazi ___________ olyan, mint Mózesé a_____________, aki kiáltott Istenhez és nem sokat beszélt. (II. Móz. 14, 15) Szigorúan megtartottam a mindennapi ________________. Ha sok dolgom volt, a kánoni ____________ össze szoktam gyűjteni tizennégy napról, vagy ____________ és ezekkel a lapokkal teleszórtam a padlót. Ezután akár egy egész hetet, vagy egy, vagy három napot szakítottam magamnak, _____________ egy szobába, nem ettem, nem ittam, míg az egész _________ üresre nem imádkoztam

misével, barát, hallgatnám, fecsegést, imádság, Vörös tengernél, imádsággyakorlatot, imádságokat, négy hétről, bezárkóztam, padlót,