mikor keltek a régi diákok?

„Elrendeljük, hogy nagyfényű sárospataki kollégiumunkban az ökonómus-nagydiák kötelessége  legyen a következő: minden nap adjon jelet a reggeli felkelésére a kollégium lakóinak. Mégpedig télen-nyáron egyaránt hajnali háromkor húzza meg az ébresztő kisharang kötelét.”

Nem sajtóhiba: a sárospataki kollégium diákjainak a 17-18. században minden nap hajnali három órakor kellett felkelniük. A sárospataki kollégium első, írásba foglalva ránk maradt szabályzata 1621-ből való. Ebben több nagydiák tisztviselő szerepel, egyikük az ökonómus-nagydiák.

A régi századokban minden európai kollégiumban korán csendítettek a felkelésre. A debreceni kollégium első szabályzatát 1657-ből ismerjük. Íme, egyik paragrafusa:

„Folyamatos rendben mindegyik tanuló köteles az éjszakai őrszolgálatra. Az őr-diákok első párja este 9 órától éjféli 12 óráig, a második pár 12 óra és 3 óra között vigyáz a kollégium épületére, lakóira és vagyonára. Az éjfél utáni őrök kötelessége, hogy hajnali három órakor felkeltsék az ökonómus-öregdiákot, aki ekkor megkondítja a harangot az ébresztőre.”

A sárospataki 1621-i és a debreceni 1657-i iskolatörvény latin nyelvű volt. A kelet-magyarországi Nagybánya város kollégiumának latin nyelvű szabályzatát 1665-ben magyarul is írásba foglalták. Ebben ez olvasható a növendékek téli napirendjéről:

„A tanuló gyermekeknek tanításokra rendelt órák idején renddel tartassanak a rövidebb téli napokon: ősztől fogva tavaszig hajnali öt órától fogva hat óráig az öregdiákoknak tartassék tanítás. Reggel hat órától fogva pedig hétig az öregdiákok tanítsák a tanuló gyerekeket, kiki a maga osztálya szerint. Nyolc órától fogva kilencig ismét az öregdiákoknak tartassék tanítás és kilenctől fogva tízig a tanuló gyerekeket oktassák az öregdiákok. Tíztől tizenegyig a magántanítványok taníttassanak.”

A nagybányai kollégiumban tehát minden nap reggel öt órakor kezdődött az első óra az öregdiákok számára, majd azután 8-tól 9-ig tartott részükre órát a kollégium rektora (vagyis a vezető tanára). A gimnáziumi részleg tanulói a szabályzat kifejezésével: „a tanuló gyerekek” – első órájukat 6 órakor kezdték, majd 9 és 10 óra között volt a következő. Azért kellett így elrendezni az órarendet, mert a gimnáziumi tagozat tanulóit az öregdiákok tanították. Az ábécével ismerkedő kisgyermekekkel pedig 10 órától 11 óráig foglalkoztak az öregdiákok, e kisgyermekek az ő magántanítványaik voltak.

Ez volt a téli félév órarendje. A kora tavasztól késő őszig tartó félévben ugyanilyen rendben folyt a tanítás, de egy órával korábban, vagyis hajnali négy órakor kezdődött! Tehát hajnali négy órakor csengettek az első órára! Ezért keltek fel a diákok itt is – akárcsak Sárospatakon és Debrecenben – három órakor.

Vajon miért kellett ilyen korán felkelniük? Ma kissé furcsa lenne a tanároknak is, diákoknak is ez a korai kezdés. Számukra azonban, a hajdanvolt diákok és tanárok számára ez volt a természetes, A régi századokban ugyanis más volt az emberek életrendje, mint most a miénk. A régi emberek- még a városbeliek is – sokkal szorosabb kapcsolatban álltak a természettel, mint mi, sokkal szorosabban igazodtak a természethez a nap járásához mint mi manapság. Este sötétedés után korán lefeküdtek aludni. Ezáltal a világító eszközökkel is takarékoskodtak. A régi századokban a gyertyát és a mécsest használták fényforrásul mindenütt az iskolákban és a kollégiumokban is. De nem csupán a takarékoskodás miatt keltették olyan korán a régi iskolásokat.

Ezzel kapcsolatban ugyanis a tanárok egy figyelemreméltó, ma is megszívlelendő pedagógiai – lélektani vonatkozást is hangoztattak. Sok-sok egykori pedagógiai tanulmányban olvasható az akkoriban jól ismert latin közmondás: Aurora musis amica. Mit jelent ez magyarul?

Aurora musis amica – Aurora, a hajnal istennője igen szoros kapcsolatban, közeli barátságban áll a múzsákkal, a tudományok megszemélyesítőjével. A közmondás jelentése:”Auróra, a tudományok barátja”, vagyis hajnalban, kora reggel érdemes foglalkozni a tudományokkal: reggel lehet jól tanulni, ekkor még friss az agy, jól fog az ész. A régi közmondás igazát nem csupán a gyakorlati tapasztalat igazolja, hanem a mai pszichológiai vizsgálatok hosszú sora is.

„A tanuló emberek éjszaka nem tanuljanak, ne virrasszanak, feküdjenek le nyolc, kilenc avagy tíz órakor, és aszerint négy, öt vagy hat órakor keljenek fel. Elég nyolc óra hosszat az ágyban lenni, hacsak nincs különös nyavalyája valakinek.”

Ezt a 18. századi Debrecen híres orvosa, Weszprémi István állapította meg. Egyik könyvéhez ugyanis – amelyet 1760-ban adott ki – egészségügyi szabálygyűjteményt is függesztett. A címe: „Az egészségnek fenntartására és a hosszú életnek megnyerésére tartozó regulák.” Érdemes beleolvasni ezekbe a regulákba: milyen jótanácsokat adott a kétszáz évvel ezelőtt élt tudós a diákok életmódjára vonatkozóan? A diákokat a szerző így nevezte: „tanuló emberek”. Milyen szerinte a diákok ideális napirendje?

„Igen jó volna így cselekedni: hogy a tanuló emberek feküdjenek le jó idején, és jó idején is kelnének fel, : délelőtt tizenegy óráig folytathatnák dolgaikat. Az idő tájban – tehát 11 órakor – ennének egy kevés gyenge fölöstökömöt, vagyis reggelit: annak utána délután négy óráig ismét követhetnék elkezdett munkájukat. Ezután ebédelhetnének, s a napnak hátralevő részét pedig tisztességes múlatságokban és testüknek illendő gyakorlásaikban töltenék el.”

Feltűnhet: csupán két étkezésről esik szó, a délelőtt 11 óra tájt esedékes reggeliről, valamint a 4 óra utáni ebédről. Így történt ez a középkorban s az újkor századaiban is, egészen a 19. század elejéig!

Debreceni orvosunk szerint elengedhetetlenül szükséges a diákok számára a testmozgás, a séta, a játék is. Könyvében ezt e kifejezéssel jelzi: szükséges a „maguk múlatsága” is.

„A tanuló emberek legalább két vagy három órákat napjában szánjanak maguk múlatságára. Azoknak felét ebéd előtt, a többit pedig lefekvéskor töltsék el: amaz ételbeli kívánságokat szerez, ez pedig az emésztést fogja segíteni.”

1777-ben Mária Terézia uralkodása idején jelent meg az első hazai állami iskolai szabálygyűjteményt. Ennek második változata 1806-ban került ki a nyomdából. Mindkét rendelkezés már közelített az újabb életritmushoz s az átalakulóban levő étkezési szokásokat. Mindkét szabályzat szerint reggel fél nyolc órakor kell kezdeni a tanítást, amely 10 óráig tart. Délután fél kettőre kell a tanulóknak újra visszamenniük az iskolába, ahol 4 óráig folytatódnak tovább az órák. Összesen tehát öt órát töltöttek a diákok naponta az iskolákban.

A 19. század végén, az 1890-e évekbe azután sok iskolában délelőttre helyezték át az összes tanítási órát, ezt miniszteri rendelkezés 1902-ben tette kötelezővé az összes középiskolákban. Ugyanakkor a tanítás kezdetét reggel nyolc órára tették mindegyik iskolatípusban. Ettől kezdve marad szokásban, egészen máig.

Pontosan addig, ameddig ki nem találták néhány évvel ezelőtt a nulladik órát. Akinek nulladik órája van – tudjuk -, annak reggel hét órára kell az iskolába mennie. Számukra, s a többieknek is szól a nagy 17. századi nevelő, a Magyarországon is járt Coménius 1653-ban készült iskolai szabályzatából a következő paragrafus:

„Egyetlen tanuló se legyen hétalvó! Nyolc órai alvás után fürgén keljen fel, mert a közmondás szerint „a hajnal a tudományok barátja!”

Mészáros István: Iskolatörténeti kaleidoszkóp I-II. Értékek és érdekességek az oktatás nevelés múltjából, Artemis Kiadó, Budapest, 100-103.o.