ISKOLAI MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATOK

EGYKORON[1]

Amióta iskola létezik, azóta működésére vonatkozó szabályok is léteznek. Ezeket eleinte az élőszóbeli hagyomány rögzítette, de azután idővel írásban is megfogalmazták ezeket.

Nálunk Magyarországon az első, iskolásokra vonatkozó rendszabályt igen magas szinten határozták el. Szent László király törvényei között szerepel ez a paragrafus, sokféle más, országos ügyet érintő rendszabás mellett: „Azt a diákot, aki ludat vagy tyúkot, gyümölcsöt vagy más hasonlót lopott, csak a magiszter büntesse meg vesszővel, de amit lopott, azt térítse meg.”

Ezt a szigorú törvényt tehát a magyar államalapítás első évszázadának végén, az 1090-es években hozták, 900 évvel ezelőtt. A benne szereplő „magiszter” kolostori és a székesegyházi iskola vezetője.

Iskolaszabályzatok, „iskolatörvények”

Elég korai időből ismerjük az első hazai, egy konkrét iskola számára hozott szabálygyűjteményt. Ezeket az elmúlt századokban így nevezték: „iskola törvények” (leges scholasticae). Az „iskolatörvényeket” tehát nem az országgyűlés hozta, hanem egy-egy jelentősebb iskola elöljárói alakították ki, időnként újabb paragrafusokat hozzátoldva, másokat kihagyva, az egészen továbbfejlesztve.

A középkori esztergomi székesegyházi iskolából ismerjük az első hazai iskolatörvényeket. A 14. század végén, 1937-ben itt lezajlott felügyeleti látogatás jegyzőkönyve felsorol közülük néhányat. Ezek az ősi esztergomi iskolatörvények az iskola épületében lakó diákokra vonatkoztak. Európaszerte szokás volt ugyanis a középkorban: a diákok nagyrésze az iskolaház e célra létesített részébe szállást-ellátást kapott, olyanféleképpen, mint a mai kollégiumokban.

Az 1397-i szabályok szerint az iskolaépületből való eltávozáshoz minden esetben a magiszter engedélye szükséges. Aki valamilyen nap „éjszaka első órája után„ (vagyis a besötétedést követő egy óra elteltével) még házon kívül maradt, azt a magiszter ítélete szerint büntették.

A nagydiák –segédtanítók – vagyis a preceptorok – kizárólag a magiszter beleegyezésével és engedélyével fogadhattak fel növendékeket magántanításra. De nem taníthatták őket a lakókamrájukban, hanem csakis a tanteremben oktathatták növendékeiket.

Végül egy igencsak fontos szabály: egyetlen tanuló sem viselhet kardot vagy más fegyvert, sem az iskolában, sem a templomban.

Ezek az esztergomi iskolatörvények azonban nem 1397-ből valók: igazolható, hogy már a 11. században, a 12, század elején megfogalmazhatták őket, s már hosszú időn át érvényben voltak az esztergomi iskolában, amikor szövegüket 1397-ben a ránkmaradt jegyzőkönyvbe beírták.

A 15. században már rengeteg részletes iskolatörvényt – mondhatjuk így is: működési szabályzatot – ismerünk a nyugati városok iskoláiból. Ezekben már nem csupán fegyelmi szabályzat található, hanem útmutató az iskolarektornak, a tanítónak: eligazítás a tananyag, tankönyvek, oktatási módszerek tekintetében, valamint előírások az iskola mindennapi életének menetére vonatkozóan.

Alighanem a 15. század második felében keletkezett az esztergomi, már humanista szelleművé vált székesegyházi iskolának az iskolatörvénye, amelyet 1554-i átírásában ismerünk. Bizonyíthatóan a mohácsi vész előtt „működési szabályzat”-ot fogalmazták újra e nagyszombati rendtartásban.

Eszerint az iskolarektor legfőbb feladata. gondoskodnia kell arról, hogy a növendékek elsajátítsák a latin nyelvtudományt, „ez ugyanis minden tudomány ajtaja”. „Ezután a költőket kell magyarázni: Vergiliust, Horatiust, Ovidiust Quintilianust: a történetírók közül Liviust, Sallustiust, Caesar műveit.” És saját belátása szerint válassza ki a rektor azokat a további költőket, szónokokat és történetírókat, akiknek művein keresztül a stílus szépségét, művészi voltát szemléltetheti.

Előírja a szabályzat: a latin nyelv és irodalom tághatárú tananyagán kívül a logikával és matematikával is foglalkozniuk kell a növendékeknek.

Részletesen szól a szabályzat a segédtanítókról, vagyis a preceptorokról. A rektor feladata, hogy lelkiismeretesen gondoskodjon tanult és hozzáértő segédtanítókról „a hagyományos szokásoknak megfelelően.”

Ezt a helyi szabálykészítési szokást örökölték a protestánssá vált nagyobb hazai iskolák is. Minden valószínűség szerint volt már a 16. század végén saját iskolatörvénye Sárospataknak, Debrecennek, pápának, írásban azonban csak a 17. századtól maradtak ránk.

Nézzünk néhány szabálypontot a nagykőrösi iskola szabályzatából. Ezeket az „iskolatörvényeket” a török kivonulása után, 1693-ban foglalták össze. Így szól a diákok magatartásáról szóló hosszú szabálypont:

„Iskolánkban, melyben nemcsak tisztességes és törvényes dolgok engedtethetnek meg, mindenki tiszta, józan és kegyes életet folytasson, tilalmasak az éjjelenkénti együttivások, kiklopszi lárma, trágár dalolás, cívódás, perlekedés, veszekedés, szidalmak, gúnyolódások, az alsóbbak megvetése, csoportosulás és lázongás, a kocsmák látogatása, vendégeskedés, tobzódás és dőzsölés. Mert az iskola nem a kocsmázók, vendégeskedők, tivornyázók s útonállók barlangja, hanem Istennek veteményes kertje.”

A szabályzat szerint reggel 6 (hat!) órakor kezdődött az első tanítási óra, azután 11 és 12 között volt az ebéd, majd délután újra tanítási órák következtek, 6 és 7 óra között a diákok elköltötték vacsorájukat, majd egyéni tanulás, szabadfoglalkozás és ima után télen 8, nyáron 9 órakor aludni tértek.

Iskolatörvények, túl egyetlen iskolán

De korán felmerült az igény, hogy ne külön-külön iskolánként fogalmazzák meg a működési szabályzatot, hanem készítsenek központi iskolai rendtartásokat, amelyek általános jellegűek, tehát egy tanügyigazgatási egyes összes iskolájára vonatkozhatnak.

Elsőként a jezsuita iskolaszervezők készítettek ilyen központi iskolaszabályzatot, amely 1599-ben jelent meg nyomtatásban Ratio Studiorum címmel. Ebben pontosan megfogalmazták, hogy milyen keretek között működjön minden egyes jezsuita gimnázium és akadémia, bárhol legyen is a világon, akármelyik országban. Részletesen meghatározták a tananyagot, a tantervet, az osztályok számát, a tankönyveket, a tanárok és a tanulók feladatait, a felügyeletet, a tanévek kezdetét és végét, bizonyítványok kiállításának módját, azután a tanulók viselkedésre vonatkozó szabályokat és még sok más effélét.

Aránylag nagyobb teret engedtek egy-egy iskola belső életének helyi igények alapján történő megszervezésére a piaristák.

Tulajdonképpen részletes központi iskolai „működési szabályzat” volt mind az 1777-i, mind pedig az 1806-ban kiadott Ratio Educationis, a „királyi” iskolákban mindenütt érvényesek voltak előírásaik, egészen 1850-ig. 1777-1850 között külön központi rendtartás volt érvényben a népiskolák számára.

Az 1806-i Rtio 265.§-a előírta:”Az iskolai törvényeket – hogy a vétség miatti mentegetőzésnek semmi alapja se maradjon – rögtön a tanéve első napjaiban az igazgatók az ifjúság körében közzéteszik és kihirdetik.”

1850-ben az Organisationis-Entrwurf sem volt már, mint a középiskolák központi működési szabályzata.

Az utóbbi száz évben

A kiegyezés utáni időben a közoktatásügyi minisztérium sorra jelentette meg a különféle iskolatípusok „Randtartás”-ait, ilyeneket a felekezeti iskolafenntartók is közreadtak. Ekkoriben a „Rendtartás” volt a központi működési szabályzat.

Az első állami”Középiskolai rendtartás” 1876-ban jelent meg. Legelső pontja: „I. Az iskolai év. 1. Az iskolai év kezdődik september 1-én és tart a következő június hó végéig.” Majd a tanulók fölvételének szabályai következnek.

A 13. pontban ez olvasható „Fegyelmi szabályok” cím alatt: „Minden egyes középiskola feladatához és helyi körülményeihez képest egybefoglalja azon szabályokat, melyeket az iskolai rend, a jó szokás és nemes erkölcs ápolására alkalmasnak tart, s azokat egy-egy nyomtatott példányban a beíratás alkalmával a szülék vagy helyettesök kezébe juttatja, s egyúttal a középtanodai főigazgatóság útján a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz fölterjeszti.”

A következő paragrafus – sorozat „A szülők közreműködése” címet viseli, majd „A tanárok közreműködése” rész következik, azután a „Fegyelmi büntetések”. A „Tanulmányi rendtartás” terjedelmes anyagából csupán a 21. és 22. pontot idézzük: a tanév, „három időszakra oszlik, melyek számára a külön-külön részletes tanterv, és – amennyiben módosítása kívánatosnak látszik – órarend is állapítható meg. Az első időszak szeptember 1-jétől december 23-ig, a második január 2-től virágvasárnapig, a harmadik húsvét szerdájától június 30-ig tart. Ez időszakban általános szünnapok? pünkösd vasárnapja s hétfője, továbbá a király Őfelsége születése-, neve- és koronázási napja külön iskolai ünneppel ülendők meg. Azonfelül az igazgató, tekintettel a helyi viszonyokra s az eddig fennállott gyakorlatra, három, nem egymás után eső napot engedélyezhet szünetelő, illetőleg mulató napul.”

(1903-ban szűnt meg az 1874-ben bevezetett és évharmadokra osztott tanév, előtte is, utána is két félévből állt a tanév.)

De szerepel itt a „Tanárok kötelességei” fejezet is, majd az igazgatók teendőinek felsorolása, köztük ez: „Az iskolai évet september 1-én nyitja meg az igazgató az alkalomhoz mért ünnepélyes iskolai  beszéddel”, s ez is: „Az iskolai év végén, június 30-án zárünnepet rendez az intézet. ez alkalommal osztatnak ki a bizonyítványok, jutalmak és a szokásos évi Értesítő.”

Az 1876-i Rendtartás bevezető rendelkezés mellékletében minta található „Rend és fegyelmi szabályzat a ….. gimnáziumban” címmel, ennek alapján kellett mindegyik gimnáziumnak saját rendtartását elkészítenie.

A régi iskolákban azonban ennél bővebb tartalmú helyi rendtartásokat, szabályzatokat is találunk. Ezek egyik fontos fejezete volt a tanulók szállásfoglalása a helyi lakosoknál. Valamikor ugynis a gimnazisták jelentős része a közeli-távoli vidékről való volt, s szüleik az iskola székhelyén levő magánházaknál béreltek számukra szállást. Századunk elején, 1909-ben így szabályozták a szállásválasztást a pápai gimnáziumban az iskolai elöljárók:

„1. Akiknek a szülői nem laknak Pápán, csak olyan családoknál foglalhatnak szállást vagy ellátást, amelyeknek erre a tanári kar engedélyt ad. 2. Vidéki tanulók az engedélyezett helyek közül maguk választhatják meg szállásukat, de a szállásadók iránt tisztelettel és engedelmességgel tartoznak viseltetni. Évközben csak alapos ok miatt s mindig a tanári kar tudtával és engedélyével változtathatnak lakást. 3. A tanulónak minden iskolai órára pontosan be kell járnia, akadályoztatását azonnal jelentse be az osztályfőnöknek. Otthon töltött idejüket iskolai teendők elvégzésére és önképzésre fordítsák. 4. A tanuló – lakáson összejöveteleket tartani, tivornyázni, csendet és rendet zavarni nem szabad. Tilos bárminemű szerencsejáték űzése. A dohányzás az I-VI. osztályú tanulóknak a lakásban nincs megengedve.”

Végül egy működési szabályzat századunk közepéről. Az 1938/39-i tanévben lépett életbe „Az intézet rendje” címmel a gyöngyösi gimnázium rendtartása, szabályzata. Nem országos rendelkezés alapján készült, hanem a gimnázium tanárai saját iskolájuk tanulói számára állították össze ezt a sokirányú útmutatót. Határozott követelések sorát tartalmazza, mégis jólesően eltér a korábbi és korabeli – főként tiltásokból, parancsokból álló – középiskolai szabályzatoktól. Elvi alapon foglalja pontokban az osztályközösségben, az iskolaközösségben és a nemzet közösségében való tanulói helytállá alapvető feltételeit. Egy modern közösség – pedagógia körvonalai bontakoznak ki e 20. századi „iskolatörvénykönyv” elveiből, kívánalmaiból. Íme, néhány pontja:

-          „Gimnazistának lenni több kötelességet, nagyobb önfegyelmet és mélyebb szellemi tevékenységet jelent.

-          A gimnazistában tudatossá kell érnie annak a gondolatnak, hogy tevékeny és jellemes életével a nemzet javát szolgálja, hazája értékét növeli és a nemzet tagjait segíti.

-          Minden tettét és gondolatát abból a szempontból kell értékelnie, hogy használ-e nemzetének.

-          A nemzeti közösségben ránk váró munkát tehetségünknek megfelelően elvégezni, a nemzet életében nekünk juttatott helyen erőnknek megfelelően megállni – kötelesség.

-          A gimnáziumi tanuló-közöségének tagja csak az lehet, aki a lelki és testi követelményeknek megfelel, a rendelkezéseket teljesíti és az iskola célkitűzése irányában fejlődik.

-          A tanítási óra nem az egyes tanuló, hanem az osztályközösség nagy értéke, a tanítási óra megzavarása súlyos vétség az osztályközösség ellen.”

A második világháború utáni első években mindegyik középiskolában kialakult az önkormányzat, számos iskolában készítettek saját működési szabályzatot, számos központi rendelkezés sugallta ennek tartalmát.

Az 1985. évi oktatási törvény új lehetőségeket nyújt az iskoláknak, tantestületeknek és diákközösségeknek egyaránt, hogy saját profiljuknak megfelelő, sajátos pedagógiai céljaikat híven tükröző, önálló működési szabályzatot készítsenek, s ennek alapján rendezzék be életüket.”