AZ „AKAROM-FŰ” ORSZÁGA[1]

Lali, Pisti és Zsófi dohogva lapozgatta könyveit és füzeteit. A mama meg-megjelent a konyhaajtóban, hogy egy pillantást vessen csemetéire. A harmadikos Lali teljesen érthetetlen matekpéldákkal küszködött:

• Hétszer hat… az negyventudomisén, hétszer hét… az negyventudomisén mennyi. Feltalálták már a számológépet, az ördög vigye el!

Pisti, aki ötödikes, kifakadt:

• Hát még ilyet… Ez a könyv azt firtatja, vajon Napóleon győzött, vagy vesztett Waterloonál. Én a győzelmét kívánom, tetszik nekem!

Zsófi közbeszólt, tizenkét évének fölényével:

• Hagytok nyugodtan tanulni? – és tovább olvasta a hittankönyvet: - Zákeus kis növésű volt, ezért felmászott egy szikomor fára… egy sziko… milyen fára?

Lali félbeszakította:

• Elég! A tévét akarom nézni!
• Szó se lehet róla! – szólt ki a mama a konyhából.
• De már órák óta tanulunk! – ellenkezett Pisti.
• Pontosan hét perc és huszonnégy másodperc – vágta rá könyörtelenül a mama.
• Én is azt akarom … próbálkozott Zsófi is.
• Az „akarom-fű” még a király kertjében sem terem. Olyan nincs, hogy „akarom” – hallatszott ellentmondást nem tűrően mama hangja ismét a konyhából.

Később, vacsora után, a három gyerek hanyatt homlok belevetette magát a távirányítóért vívott mindennapos küzdelembe, kihasználva a papa távollétét.

• A cowboyokat akarom látni! – kiáltotta Lali.
• Én az X- aktákat akarom! – ordította Pisti.
• Ez az én estém! Engem illet a döntés – szólt panaszosan Zsófi.
• Zsófinak van igaza! – rendelkezett a mamájuk. – Ez az este az övé, őt illeti meg a választás.
• De én azt akarom…- ellenkezett Lali.
• Az „akarom-fű” még a király keretjében sem terem! – mondta ismét a mamájuk.
• Fújj! – mondta Lali.
• Fújj, fújj!  - folytatta Pisti.

A két gyermek mérgesen nekifogott nővérük választotta műsor nézésének. A filmről rögtön kiderült, hogy unalmas, és a három gyerek ásítozni kezdett. De amikor a mamájuk tapsolt és azt mondta: ”Gyerekek, lefeküdni!”- egyhangú lázadás tört ki.

• Még nézni akarom! – kezdte Lali.
• Én nem vagyok álmos, és meg akarom várni aput…- folytatta Pisti.
• Az „akarom-fű” …- kezdte újra a mamájuk.
• … még a király kertjében sem terem – fejezte be Zsófi. – De milyen utálatos ez a király!

Persze nem volt mit tenni, és a három gyerek hozzálátott a lefekvéshez.

A varászvessző

Zsófi lassan vetkőzött. A mai napja unalmas volt. A reggelinél papája kétszer rászólt, hogy hallgassa meg öccseit is. A hittanórán őt választották ki, hogy felolvasson, mikor pedig még nem is volt hozzá kedve. A felnőttek már elvesztették volna a türelmüket, ha egy nap ugyanennyi utasítást kaptak volna.

• Ó, ha volna olyan ország, ahol megtehetnénk mindent, amit akarunk…- sóhajtotta Zsófi és álláig felhúzta takaróját.

Jó érzés volt beletúrni fejét a frissen mosott huzatú párnába. Egy darabig nyitva tartotta szemét, majd úgy vette észre, hogy fénysugár kúszik be az ajtó alatt, a lepedő feldagad, mint a kék ég, és az éjjeliszekrény megnyúlik, ágak és levelek borítják be. A levelek közül egy nagy fehér ingbe öltözött emberke köszöntötte. Zsófi ráismert.

• Jó napot, Zákeus!
• Isten hozott az „akarom-fű” kertjében.
• Ez lenne az? Helyes!
• Tessék, itt van a varázsvessződ… Itt mindenkinek megvan a sajátja. Fügefa-ágacska. – Zákeus kis ágat adott Zsófinak.
• Ezzel megtehetsz mindent, amit akarsz. Elég suhintani az ággal és kimondani az „akarom” szót.

Zsófi egy gyönyörű kertben találta magát, ahol száz gyerek nyüzsgött. Kettő szembe rohant vele:

• Szervusz, Zsófi!

Lali és Pisti volt. A kislány futott utánuk.

• Csodálatos – mondta Lali. – Elég annyit mondani „akarom” és minden úgy történik, ahogy akarod. És senki nem szól rád, és nem mondja meg, mit kell tenned. Nézz ide! – Megrázta az ágacskát és annyit mondott:
• Azt akarom, hogy az ég zöld színű legyen.

Az ég szép smaragdzöld lett.

• Nekem jobban tetszik a kék – szólt Zsófi. És az ég újra kékre változott.
• Uzsonnázzunk meg- javasolta Pisti.
• Szép piros-fehér abroszt akarok – visította Zsófi boldogan.
• És egy szép asztalt sárga székekkel – kiáltotta Lali.

Megjelent előttük egy pompás asztal piros-fehér abrosszal és sárga székekkel.

• Most három tortát, harminchat zsemlét mindenfélével töltve és tizenhét narancsitalt – rendelte Pisti.

Mindez megjelent az asztalom. A három gyerek a tortákra vetette magát, de egy vörös hajú kislány, aki éppen arra ment, suhintott varázspálcájával és megparancsolta:

• Azt akarom, hogy minden eltűnjön!

Zsófi, Pisti és Lali ott találta magát a földön ülve.

• De miért? – kérdezték.
• Mert így akarom! – felelte a vörös hajú kislány.

Abban a pillanatban egy szánkó, amelyet húsz kutya húzott, nekirohant és feldöntötte.

• Úgy kell neki! – mondta Lali.

A szánkót egy szeplős kisfiú hajtotta.

• Vigyázz! – szólt szemrehányóan Zsófi.
• Oda akarok menni, ahova nekem tetszik! – felelte a fiú.

És ösztökélte a kutyákat, hogy éppen arra menjenek, ahol a három testvér tartózkodott, ezek futni kezdtek, hogy el ne üsse őket.

Lihegve megálltak egy rét szélén, ahol éppen labdarugómérkőzés folyt. Pisti odarohant, hogy játsszon, mert a foci volt a szenvedélye. Persze, mielőtt beállt a mezőnybe, kimondta a varázs szavát:

• A Juventus mezét akarom!

És máris fekete-fehér öltözékben volt. Rögtön jött a meglepetés. Minden játékosnak volt labdája és gólt lőtt.

• De csak egy labda kell! – próbálta mondani Pisti.

A fiú, aki elhaladt mellette a Lazio trikójában, kezébe vette a labdát.

• Ezt nem szabad! – tiltakozott Pisti.
• De én így akarom! – felelte a fiú.

Pisti odament testvéreihez, akik a pálya szélén ültek. Arra ment egy szőke, copfos, pisze orrú kislány. Suhintott fügefa-ágacskájával és kuncogott:

• Azt akarom, hogy essen az eső!

Hatalmas zápor zúdult a három gyerekre. Az első meglepetés után Zsófi feltalálta magát:

• Napsütést akarok!

És minden olyan lett, mint azelőtt.

A három gyerek felsóhajtott.

• Nem jó ez így! – szólt Lali.
• Még játszani sem lehet! – folytatta Pisti.
• Ez a király igazán ellenszenves – fejezte be Zsófi.

Széles mozdulatokkal eldobta az ágat. Keze az ágy támlájába ütközött és felébred.”

Lehet szabályok nélkül élni? A három testvér szeretne eltörölni életéből minden szabályt. Az álom megérteti velük, hogy a szabályok az élet részei.

• Mi zavarja annyira a testvéreket? Nekik van igazuk, vagy az édesanyjuknak?
• Mit fedez fel a három testvér a király kertjében?
• Igazán szükségesek a szabályok? Nincs belőlük túl sok? Milyen volna a világ szabályok nélkül?
• Vannak szabályai annak is, hogy keresztyének legyünk? Tudod, melyek ezek? Hogy nevezzük ezeket? (Pl. Tízparancsolat, Istennek is vannak szabályai, törvényei)

„Szent házadból eltávozva, Atyám arra kérlek, hogy lehessek megtartója a te szent Igédnek! Ámen.)