A tékozló fiú[1]

A farizeusok bosszankodnak egymás között, amikor látták Jézust, körülvéve bűnösökkel, vámszedőkkel, méltatlan és semmirekellő emberekkel. Jézus nemcsak szóba áll velük, hanem leül közéjük, együtt is eszik velük!

Jézus látva a felháborodásukat, példázatokat mondott nekik:

• Ki az az ember, akinek, ha száz juha van, és egy elveszik közülük, nem hagyja a többit magára, és nem keresi mindaddig az elveszettet, amíg meg nem találja? S nem örvendezik-e együtt a barátaival, ha megtalálja? Ugyanígy öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén! Vagy ha egy asszony, akinek a tíz drahmájából egy elveszik, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki az egész házát, nem keresi-e mindenhol addig, amíg men nem találja? S nem hívja-e össze a szomszédasszonyait, hogy együtt örüljenek?

Így örülnek az Isten angyalai is egy bűnös ember megtérésén.

Egy apának két fia volt. A fiatalabbik ifjúvá serdülvén, apja elé állt és kérte magának a vagyon reá eső részét. Megkapta, elment távoli vidékre. A pénzt hamar eltékozolta. Amikor már semmije sem maradt, elment disznókat legeltetni. Sok nyomorúságban, éhségben és nélkülözésben volt része. Sokat dolgozott. Eszébe jutott a ház, ahol felnövekedett. Az apja béreseinek mennyivel jobb sora van! Elhatározta, hogy hazamegy. El is indult. Apja már messziről meglátta és eléje futott. A nyakába borult és megcsókolta. A fiú lehajolt fejjel állt előtte:

• Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok méltó, hogy a fiadnak nevezz. Kérlek, fogadj fel béresnek.

Az apja a szolgáihoz fordult:

• Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok föl rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára! Vágjátok le a hízott borjút! Együnk és ürüljünk. Mert a fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megkerült!

Leültek a lakomához, és mindnyájan örültek.

Beesteledett. A nagyobbik fiú egész napi munka után fáradtan jött haza a mezőről. Már messziről hallotta a zeneszót, látta a táncolókat. El sem tudta gondolni, hogy mi történt. Megkérdezte az egyik szolgától:

• Mi van odabent?
• Öcséd jött meg, s apád borjút vágott, mert annyira örül, hogy egészségesen kapta vissza a fiát.
• Mondd meg apámnak, hogy én nem megyek be!

Apja ekkor kijött és kérlelte nagyobbik fiát. A fiúból kitört a keserűség:

• Neki igen, aki mindent elpazarolt? Nekem és barátaimnak soha még egy kecskét se? Én, aki engedelmes vagyok, aki dolgozom reggeltől napestig, és nem érdemlek ennyit? Csak ez a tékozló?

Az édesapa szomorú lett:

• Egy kecskét sem? Hiszen minden a tied! És te mindig itthon vagy. Velem vagy! De nem érted? Ez a fiú elveszett! És most hazajött! Ez a fiú meghalt! És most mégis él!