RÉSZLET A 313-BAN KIADOTT MILÁNÓI RENDELETBŐL

„Amikor én, Constantinus Augustus és Licinius Augustus kedvező előjelektől kísérve Mediolanumba érkeztünk, és mindent fontolóra vettünk, ami a köz hasznára és javára szolgál, a többi dolog közt, melyekről úgy tűnt, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz, hogy megadjuk a keresztyéneknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akarja, úgyhogy bármelyik istenség vagy mennyei hatalom jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él.

Ezt a döntést üdvös és teljes helyes megfontolás alapján hoztuk, nehogy valakitől egyáltalán megtagadjuk azt a jogot, hogy a keresztyének szabályát vagy vallását kövesse és válasza, és mindenkinek joga legyen hozzá, hogy a mellett a vallás mellett döntsön, amiről úgy véli, hogy megfelel neki, hogy az istenség mindenben megadja nekünk a szokásos gondviselését és jóindulatát.”

Konstantinusznak a keresztyéneket segítő rendeleteiből:

Az arc elcsúfitását törvényileg megtiltotta, mivel „az ember Isten képére teremtetett”. „A Nap tiszteletre méltó napján” a törvényszékek zárva tartassanak, a városlakókés kézművesek se dolgozzanak. Felmentést élveznek a földművesek, akik szükség szerint vasárnap is dolgozhatnak.

            „...azt akarom, hogy azok, akik (...) a szent vallásnak érdekében teljesítik szolgálatukat, és akiket klerikusoknak szoktak nevezni, egyszersmindenkorra egyszerűen fel legyenek mentve az összes közteher alól, nehogy valamilyen tévedés vagy szentségtörő eltévelyedés elvonja őket az istenségnek kijáró szolgálattól.” ( katonai szolgálat, adófizetés alóli felmentés)

            A keresztyén gyülekezetekben működő püspöki bíróságok ítéletei éppen úgy hivatalosak és érvényesek, mint az állami bíróságoké. A püspök szavát szentnek és tiszteletreméltónak kell tekinteni.

            Megszüntetik a keresztre feszítés büntetését, mivel ez a keresztyének számára kiváltképpen megbotránkoztató.

            Az elkobzott templomokat és gyülekezeti javakat visszaszolgáltatják, a gyülekezetek működését anyagilag is biztosítják, „... azokat a helyeiket, ahová korábban össze szoktak gyülekezni, (...) azokat fizetség és mindenféle kártérítés-követelés nélkül (...) adják vissza a keresztyéneknek.”

            „...azokat a javakat, amelyeket ugyanezek az egyházak korábban birtokoltak, vissza kell állítani tulajdonukba.”

            Rendelkezést adtak ki, az üldözések okozta károk megtérítésére. A provinciák jövedelmének egy részét az egyház rendelkezésére kell bocsátani, hogy a rászorulókat segélyezhessék.

            Védelemben részesítik a gyermekeket, földműveseket, a rabszolgákat.

Forrás:

Sárkányné Horváth Erzsébet, Trajtlerné Koppányi Ágnes: KRISZTUS TANÚI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN, Luther Kiadó, Budapest, 2002. 51-52.o.