Choď na obsah Choď na menu
 


ÁRVA BETHLEN KATA ÉLETE

ÁRVA BETHLEN KATA

(Forrás: GYÖRGY ANTAL: A HIT PÉLDAKÉPEI, EGYHÁZTÖRTÉNETI OLVASÓKÖNYV, KÁLVIN KIADÓ, BUDAPEST, 2004, 310-221.o.)

 

Isten az Ő egyházának védelmére nemcsak erős férfiakat, hanem gyönge nőket is felhasznál.

Erdély aranykora a nagy fejedelmek halálával véget ért. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után Erdély török függőségbe került. Az egymást váltó fejedelmek – Barcsay és kemény János után – Abafi Mihály fejedelemsége átmenetileg békességet hoz és bizonyos fokig menedéket nyújt az üldözötteknek. De a török kiűzése után Caraffa osztrák zsoldosai bevonultak Erdélybe, Abafi meghalt, fiát lemondatják, a kis Erdélyt 12 fős kormányzóságra bízzák.  A királyi hatalom megerősödésével együtt jár a római katolikusok térnyerése is.

Az 1703-ban meginduló kuruc szabadságharc új reményeket ébreszt a szívekben. 1704-ben Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választják. A szabadságharc bukása után (1711) azonban minden visszájára fordul, és az erdélyi protestánsokra szomorú napok virradnak. Bár Lipót császár megesküszik az alkotmányra, és ígéretet tesz a négy bevett vallás szabad gyakorlatára, valójában itt is érvényesíti a jezsuiták által belénevelt „eszmét”: „Egy ország, egy király, egy vallás.” Megkezdődik a jezsuiták betelepítése, és megindult a lassú és céltudatos „fojtogatás”. ha valaki áttért, mentesült a büntetés alól. Az igaz értékek: a hit, a haza, a becsület helyét az önérdek, a rangkórság és a vagyonszerzés foglalja el. Egyre-másra osztogatják az üres grófi, bárói címeket, hogy a régi nagy erdélyi családokat semlegesítsék. Téli szállásra császári katonaságot vezényelnek a kis országba, amely valósággal koldusbotra jutatja az amúgy is éhező népet. Az egykorú krónikások keserűen panaszolják: „Sír a vétkek súlyos terhe alatt”, és a zsákmányoló katonaság „Utolsó elfogyásra juttatta boldogtalan székeinket.”

A török – tatár betörések és az ismétlődő pestis is tizedeli a gyér lakosságot. Sokan elbujdostak, és a szomszédos Moldovában kerestek menedéket. Ezeknek a nehéz éveknek szomorú képét énekli meg a korabeli kesergő:

 

Jaj régi szép magyar nép, az ellenség téged miképp szaggat és tép.

Mire jutott állapotod romlandó cserép?

Mint egy kedves eleven kép, voltál oly szép, magyar nép.

De sasnak körme között fonnyaszd, mint lép.

Szegény magyar nép, mikor lész már ép?

(A sas utalás a Habsburgok címerére)

 

Ebben a fájdalmas szomorú helyzetben a kegyelmes Isten adott egy áldott életű asszonyt, akinek hite, hűsége és áldozata megőrizte a teljes erkölcsi romlástól Erdélyt. Úgy hívták ezt az asszonyt, hogy Árva Bethlen Kata,

Ma az ő küzdelmes életét beszélem el nektek.

 

Gyermekkora

Bethlen Kata a századfordulón, 1700-ben született a Küköllő megyei Bonyhán. Édesapja, Bethlen Sámuel a vármegye főispánja és Marosszék főkapitánya volt. Vallását, egyházát szerető, gyülekezeteket, iskolákat támogató, áldozatos életű férfi. Anyja, Borsai Nagy Borbála közel sem volt ilyen jótékony lélek. Ebből a házasságból 8 gyerek született, Kata a hetedik volt. Közülük 3 azonban nem érte meg a felnőttkort. Kata 8 évesen árván maradt, anyja pedig újra férjhez ment a vagyonos gróf Haller Istvánhoz, Erdély főkormányzójához, akinek szintén voltak gyermekei. A római katolikus vallású mostohaapa azonban nem akadályozta a Bethlen gyermekek református hitben való nevelését, sőt a Haller gyerekeket is Borbála asszony neveli. Míg gyermekek, jól megférnek egymás mellett, de amikor felnőnek, kiéleződik a vita a kétféle vallású gyermekek között. A férfiúvá serdült Haller fiú, László ugyanis beleszeret a 16 éves szép lányba, Katába, és feleségül kéri. Borbála asszony nagyon örül a gazdag kérőnek, de Kata hallani sem akar erről a házasságról, mert tartott tőle, hogy a katolikus fiú gyötörni fogja hite miatt. és megindult a hónapokig tartó harc anya és lánya között.

 

Boldogtalan házasság

 

  • Kata, Katicám, gyere már no, gyorsan! Nézd csak ki van itt? A te kedves vőlegényed, Haller László.

Katica hátrafordítja fejét, aztán vállat von, és marad ott, ahol volt, a kastély kapujában. Éppen éhes falusi gyerekeknek osztogatott frissen sült cipókat. Nagy az éhínség országszerte. Az emberek többsége tölgymakkon él, vagy fűrészporból, fakéregből készült „kenyérfélét” eszik. A kastélyban is alig van már ennivaló, de Kata inkább koplal, csakhogy az éhezőknek juttathasson.

  • Aztán haza is vigyél kisbogaram – inti az egyik mohón falatozó kislányt -, biztosan édesanyád is éhes.

A gyermek szájában megáll a falat, szemében könny szökik az édesanya szóra.

  • Nincs már nekem édesanyám…, meghalt…éhen.

Katának nagy részvét támad a szívében, gyöngéden megsimogatja a kislány fejét.

  • …de ezt a darabot elviszem apámnak és bátyámnak, mert ők is éhesek.

A kosár hamar kiürült, és a jóllakott gyermeksereg hangos „istenfizessé”-vel köszön el.

  • Kata, Kata…, miért nem jössz már, ha hívlak. Mindig azokkal a koszos parasztgyerekekkel bajlódsz…

Bethlen Kata megfordul, s vontatott léptekkel megindul a kastély felé. Szép fiatal arca sápadt, szomorú.

  • Mit akar anyám velem? Mit gyötör folyton azzal a Haller Lászlóval?
  • Gyere már, no…, ne várakoztasd a vőlegényedet!
  • Óh, anyám, miért kell nekem férjhez mennem ahhoz, aki más hiten van, mint én? Halálra fog gyötörni vallásom miatt! Ő katolikus.
  • Gyerekbeszéd, buta beszéd. Ugyan már, miért gyötörne halálra? Lásd az én uram, a te mostohaapád is római katolikus, és milyen boldogan élünk. Meg aztán vőlegényed Erdély leggazdagabb földesurai közé tartozik.
  • Tudom, anyám, tudom. De lásd be, hogy a gazdagság nem pótolja a hitet és a szeretetet. Én nem megyek férjhez Haller Lászlóhoz.
  • Micsoda? Csak azt lássam meg! Aki nekem nem engedelmeskedik, az nem gyermekem többé! Kitagadlak mindenből!

Kata a sok gyötrődésbe belefáradt, és beleegyezik, hogy férjhez megy mostohatestvéréhez, Haller Lászlóhoz.

A Haller rokonság azonban szintén ellenzi, hogy fiúk református vallású lányt vigyen a házhoz, és mindent elkövetnek ennek megakadályozására. Mártonfi Márton püspök körlevélben tiltja meg papjainak, hogy a fiatalokat összeadják. Kata föllélegzik: Hála Istennek. A szerelmes ifjú azonban nem nyugszik bele a kudarcba, és egyik nap, amikor véletlenül egy részeges kolduló barát vetődik a kastélyba, ráveszi, hogy eskesse meg őket. a szerzetes pap, aki semmit sem tud a püspöki tilalomról, sebtiben, pár szóval összeadja őket.

  • „Megesküdtetének”  - írja Bethlen Kata Önéletírásában – három vagy négy szóból álló esketéssel, mint amely dolgok vallásom ellen voltak, azokat én el nem mondtam.”

Kata bátyjai – ismerve a jezsuiták erőszakoskodásait – jó előre szerződést kötöttek Haller Lászlóval, hogy Katát hitében nem háborgatja, és a születendő gyermekek – erdélyi szokás szerint – nemük szerint követik szüleik vallását. Sajnos mindez csak papíron maradt. Bekövetkezett, amit Kata érzékeny szíve megsejtett. Erről önéletírásában így számol be:

„Ó, szerencsétlen óra, mely másoknak nagy örömet szokott szerezni, énnékem kimondhatatlan szomorúságot és keserűséget szerzett.”

 

Erőszakos és álnok térítési kísérletek

 

A püspök nem nyugodott bele, hogy a barát összeadta őket, és mindent elkövetett, hogy a fiatalasszonyt pápista hitre térítse. Nyakára küldte az udvarhelyi jezsuita rendfőnököt. A pap mézesmázos szavakkal próbálta behízelegni magát az asszonynál. Ékes szavakkal ecsetelte, hogy a katolikus vallás mennyivel szebb mint a kálvinista. Katán azonban minden kísérlet megtört, úgyhogy a pap dühösen távozott. 1718-ban anyja is meghal, így elvesztette az utolsó támaszt is, akiben még bízhatott. Még a temetés napján Kata két fiúgyermeknek adott életet, a szülésbe azonban majdnem belehalt. Hónapokig nyomta a betegágyat, és az orvosok minden ügyeskedése sem tudta talpra állítani. A cselédség lábujjhegyen járt, nem úgy a férj. A rokonság felbíztatta, hogy bánjon keményen a feleségével, hátha a nagybeteg, erőtlen asszony hitét meg tudják törni. Haller László hallgat az uszításra. Kongó, döngő léptekkel ment végig a folyosón, és a betegszoba ajtaját durván belökte. Valósággal rátört a szegény betegre:

  • Elég legyen ebből a nyavalygásból, az örökös betegeskedésből!

Kata némán nézi ezt a dühöngő embert, de nem szól semmit, mit is szólhatna. és ez így megy már hetek óta. Az ura vagy rátör, vagy durváskodik, máskor napokig nem szól hozzá. De Kata szelíden tűri, és imádkozik a gonosz emberért. Egyik nap Haller László újra kezdi:

  • Ha áttérnél a katolikus hitre, biztosan meggyógyulnál. Ezt mondja a papom is.
  • Nézze, kegyelmed – válaszolja csendesen -, a hit nem eladó…, még az egészségemért sem, de a világ minden kincséért sem. A gyógyulás pedig nem a maga vallásától, hanem az Úr Jézus kegyelméből van.
  • Úgy papolsz nekem, mint azok az eretnek papjaid. Azt mondom: elég legyen ebből!

Katát, mintha szíven szúrták volna, hirtelen felül az ágyán, és lángoló szemekkel kiáltja:

„A nagy irgalmasságú Isten cselekedje meg, hogy esztendő ilyenkorra legyünk elválva egymástól. Vegyen el az Isten vagy engem, vagy kegyelmedet” – s ájultan hull vissza párnájára.

Haller László megdöbben, és egyszerre ráébred kíméletlen durvaságára.

  • Bocsáss meg …, bocsáss meg – motyogja, és odatérdel a beteg ágya mellé. Ettől kezdve békesség van köztük. Hetek telnek el, amíg Kata jobban lesz. Isten megkönyörül rajta és visszaadja egészségét.

 

A 19 éves özvegy

 

Egyik nap szörnyű hírrel állít be a cselédlány:

  • Kitört a pestis, a dögvész…, végünk van…, végünk van!
  • Isten büntetése ez rajtunk sok káromlásunkért, szörnyű bűneinkért – vallják az emberek.

A falu népe a templomba tódul könyörögni Isten oltalmáért. Haller László sietve felpakolja gyermekeit, és még aznap elmenekül a vidékről. De hiába fut, a halál csontos keze utánanyúl és megragadja. Ő is megbetegszik. Kata ápolja, vigasztalja, virraszt mellette. Ő nem fél a pestistől, mert tudja, hogy az Úr kezében van. Haller László azonban egyre rosszabbul lesz, és érzi, hogy itt a vég.

  • Hívass orvost, édes feleségem, talán még tud segíteni rajtam.

Bethlen Kata küldöncöket küld mindenfelé, de csak rossz híreket hoznak:

  • Nincs orvos, vagy meghaltak, vagy elmenekültek.
  • Óh, Istenem, mit tegyünk? – tördeli a kezét Haller László.
  • Imádkozzunk együtt, édes uram!

Kata odatérdel férje betegágya mellé, megfogja a lázas, sovány kezeket, és halkan száll a buzgó fohász isten felé. A beteg megnyugszik, megkönnyebbül.

  • Olyan vagy, mint egy mennybéli angyal…, és én milyen rossz voltam hozzád. Meg tudsz bocsátani, édes Katám?
  • Óh, én már régen elfelejtettem, csak az én Uram Jézus könyörüljön kegyelmeden.

Haller László állapota azonban nem javul. Napról napra rosszabbul lesz. Egyik nap egy kolduló barát vetődik a kastélyba. Kata szépen kéri, hogy gyóntassa, áldoztassa meg az urát, hogy a hite szerint feloldozást nyerjen. A szerzetes pap azonban ügyes kifogással kibújik a kötelesség alól. Ettől fogva Kata lesz a haldokló „papja”. Virraszt a férje halálos ágya mellett és bizonyságot tesz a maga hitéről:

  • Édes uram, nem a szentek, nem is a pap ad feloldozást bűneink alól, hanem egyedül az Úr Jézus tökéletes elégtétele és szent áldozata.

Haller László ebben a boldog hitben hunyta le szemeit. Kata ekkor 19 éves. nemsokára otthagyja a Haller kastélyt és testvéréhez Bonyhára költözik. A gyászra új gyász következik, meghal az ikerfiúk egyike, akit apja mellé temetnek.

 

Borús boldogság

 

Háromévi özvegység után férjhez megy gróf Teleki Józsefhez. a sok gyász után végre boldog évek következnek, de próbák ezután sem kerülik el. Teleki József nemes lelkű, derék ember. Katánál jóval idősebb, és szinte apai gyöngédséggel bánik feleségével. Ezekről az esztendőkről így ír Kata: „Szemléltem már itt is Istennek hozzám való nagy szeretetét és jóvoltát, főképpen abban, hogy már egy hitben, vallásban – egy szívvel és szájjal tisztelhettem az én teremtő Istenemet az én édes férjemmel.”

Ezt a csendes boldogságot azonban megirigyli a Gonosz, és egy váratlan csapással majdnem összetöri Kata szívét. Rátámad a Haller rokonság.

  • Ide a Haller vagyont, nem birtoklod tovább. Add ki a Haller gyermekeket, nem engedjük, hogy elneveld őket!
  • A vagyont vigyétek, de a gyermekeket nem adom!

Hiába követ el Teleki József is mindent, hogy a gyermekek anyjuknál maradhassanak, a Haller család nem nyugszik. A hatalom is őket támogatja. Végül Mária Terézia királynő elrendeli a gyermekek kiadását, és utasítja Tige tábornokot, hogy katonasággal ragadja ki őket anyjuk kezéből. Kata hiába küzd gyermekeiért, amikor aztán hírét veszi, hogy a katonaság már útban van, nem várja be őket, hanem maga viszi a gyermekeket Kolozsvárra, és ott adja át a Haller rokonságnak.

„Nehéz kísérteteim voltak e dolog miatt – írja-, hogy néha csaknem elolvadt az én szívem bennem, de az irgalmas Isten nyújtott vigasztalást ilyen állapotomban is.”

Elrabolt gyermekeit gyermekekkel pótolta a kegyelem. Előbb Zsigmond, mag Gábor, végül Klára követik egymást a sorban. Közben Bethlen Kata gyakran áll a halál kapujában, mert ezek a szülések nagyon legyengítik. Erős hite és buzgó imádsága azonban átsegítik ezeken a próbákon és újra talpra áll. A múló évek borúját elűzi a gyermekeiben való gyönyörködése. Nagy gonddal neveli őket, hogyha majd elérik az iskoláskort maga vigye őket a híres nagyenyedi kollégiumba. különösen Zsigmondhoz fűz  nagy reményeket, mert a fiú rendkívüli képességekkel van megáldva. Aztán váratlanul minden összeomlik. Egy súlyos fertőző betegség elviszi Zsigmondot, utána meghal Gábor és Klára is. A sok gyász és a veszteség ágyba dönti férjét is, és hiába a leggondosabb ápolás, ő is elmegy a minden élők útján. Így lesz Bethlen Kata valóban árva. Erről így ír: „Engemet az én Istenem úgy hagya, mint a megszedett szőlőben való kunyhót – egyedül. Óh, drága kegyelem, mely erőt adtál énnékem, az én súlyos keresztjeim elviselésére, lakozzál ezután is énbennem, mind utolsó pihenésemig. „ Így lett Naomiból Márává (olv. Ruth könyve 1. részét). Ettől kezdve így írja alá a nevét:-

Árva Bethlen Kata

 

A súlyos veszteség után könnyei még fel sem száradtak, máris újabb nyomorúság zúdul rá. A Teleki rokonság pörrel támadja meg, és visszaköveteli a vagyont. Hiába van végrendelet, amely mindent Katára testál, a rokonok azt állítják, hogy neki legfeljebb negyedrész jár. Kata, hogy véget vessen a sok szidalomnak, önként lemond a vagyonról, és átadja azt a telekieknek. – 34 éves korában kétoldali mellhártyagyulladás újra ágyba dönti. Látása és hallása is megromlik. betegségéből épphogy kilábal, török-tatár rablók elől kell menekülnie, majd pestis támadja meg a vidéket. Ennyi nyomorúság elől más talán a halálba menekült volna, ő – erős hite által – győztesen kerül ki belőle. Türelemmel elszenvedi az első házasságából született gyermekeinek, Pálnak és Borbálának gonoszkodásait is, akiket egészen ellene neveltek a jezsuiták. Különösen fájdalmasan érinti, hogy lány szemben hízeleg, háta mögött pedig rágalmazza. Erős hite azonban ezeken is átsegíti, és meggyőződéssel vallja: ezeket a kereszteket azért teszi rá az Úr, hogy egészen átadja magát az Ő szolgálatára. Naplójában ezt írja:

„Uram, áldj meg engem jobb és bal kezed áldásával, hadd lehessek áldott, de ugyanakkor áldás is mások számára.”

És valóban az lett. Olthévizi (Brassó megye) udvarháza valóságos menedékhely. Számtalan beteg keresi fel gyógyulásért, és nem hiába. Orvos könyvekből és híres orvosoktól megtanulta: hogyan lehet különböző betegségeket felismerni és gyógyítani. Még főúri körökből is felkeresik, és kérnek tőle gyógyfüveket, amit falusi gyerekekkel maga gyűjtet, szárít és tárol házipatikájában. Az Olt folyó partján vendégfogadót építtet utazóknak és vándoroknak, ahol éjszakára ingyen szállást kapnak. Hímzőműhelyt létesít, amelyből a legcsodálatosabb hímzett úrasztali terítők, és más jeles kézimunkák kerülnek ki. Üveghutát és papírmalmot is építtet, híres mestereket hív műhelyei vezetésére, ahol egyszerű jobbágyfiúkat képeztet ki különféle mesterségekre. Az árva asszony anyjává lesz sok kis árvának, ruházza és élelmezi őket. Szegény diákokat taníttat, a kiválókat külföldi egyetemre küldi. Anyjává lesz az erdélyi református egyháznak: templomokat és iskolákat építtet, gyülekezeteket gazdag adománnyal támogat. Könyveket gyűjt, mert olvasni nagyon szeret, és közben maga is ír. Nagy jövedelméről azt írja: „Pénzem ritkán vagyon énnékem, ami kezemhez jött is, én bizony soha azon nem igyekeztem, hogy világi kincset gyűjtsek – minden kívánságom csak a jövendő és örökké megmaradó kincs lévén – elköltöttem.”

Ez az erőtlen asszony csodálatos lelkierővel megáldott volt. Korán kelt, későn feküdt. „Házatája csak úgy pezsgett a munkától, amelynek ő volt az irányítója.” Bod Péter – aki 1743-tól udvari lelkésze – így ír róla: „Udvara olyan volt, mint egy jól rendezett klastrom. Élete mások előtt példa és világító tükör. Töltöttem mellette – terhes papi hivatalban – lelkemnek nagy és felette ki nem írható gyönyörűségével, hat esztendőket, amelyekben hat szóból való megbántódásom sem volt.”

Bethlen Kata életében alig van olyan szenvedés, aminek gyötrelmét ne kóstolta volna meg, de mindezt olyan mély alázattal fogadta el Isten kezéből, ami páratlan egyházunk történelmében. „Üss, verj – írja -, csak kegyelmedből ki ne vess. Nincs ínség, nincsen keserűség, nincsen szükség, mely is a te kegyelmed általa énnékem meg ne édesednék.”

A sok betegség, a pihenést nem ismerő fáradozás és munka csonttá-bőrré aszalta testét. „Minden hús lehullott rólam” – írja. Ez a Szentlélek által meggyújtott szív lassan elégett Isten oltárán. 59 éves korában jajszó nélkül, csendesen elaludt, hogy örök fényre nyissa fel újra látó szemeit.

Temetése - végakarata szerint – nagyon egyszerűen folyt le. A fogarasi templomban Bod Péter ékes szavakkal hirdette az örök élet beszédét. Sírján egy nagy kőlap örökíti meg: ki volt Bethlen Kata. A verset Bod Péter írta.

 

„Teste e kő alatt Gróf Bethlen Katának,

Lelke szent kezében vagyon Jézusának,

Kiben hitt s kit tartott Megváltó Urának, Magát alázatos hív szolgájának.”

 

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. „ ( 2Kor 12,9a)

 

Kérdések:

  1. Milyen házasságba kényszerítette anyja? Kata miért ellenkezik?
  2. Haller László hogyan viselkedik a gyönge nővel szemben? Miért kínozza?
  3. Milyen kísérleteket tesznek áttérítésére?
  4. Hogyan gondozza Haller Lászlót súlyos betegsége alatt? Kiről tesz bizonyságot, amikor saját papjai sem törődnek vele?
  5. Gyermekeit miért veszik el tőle és hogyan?
  6. Teleki Józseffel kötött házasságából hány gyermeke születik? Mi lesz a sorsuk?
  7. Miért nevezi magát árva Bethlen Katának?
  8. Árvaságában kiknek lesz anyjává?
  9. sorold el, hogy milyen hatalmas munkát vitt véghez Isten Bethlen Kata által?
  10. Milyen sírvers őrzi áldott emlékét? Ki írta? hol van eltemetve?